Árpád-vonal emléktúra

1. nap: Budapest - Torockó (500km)
Reggel 6 órakor indulunk buszunkkal a Hősök teréről. Körülbelül 4 órás utazás után elérjük az Ártánd-Bors határátkelőt. Nagyváradon, mely nem messze van a magyar-román határtól megállunk egy rövid városnézésre, melyet pénzváltással kötünk egybe. Váradról elindulva a tordai sóbánya lesz következő állomáshelyünk. Itt megtekintjük a híres és a maga nemében páratlan szépségű tordai sóbányát.
Tordáról egy órás buszozás után érjük el aznapi szálláshelyünket Torockó falut. Torockó 1999-ben kapta meg az Europa Nostra díjat, melyet az egykori piactéri műemlék jellegű, zömmel 150-200 évvel ezelőtt épült házainak köszönheti. Torockó már jópár éve faluturizmussal foglalkozik. A torockóiak páratlan vendégszeretetét fogjuk élvezni e pár nap során.

2. nap: Torockó - Ojtoz völgye (361km)
(Marosvásarhely - Segesvár - Székelyudvarhely - Kőhalom (Rupea) - Szentgyörgy - Brassó - Kézdivásárhely - Ojtoz) Korai, kiadós reggelink elfogyasztása után indulunk is aznapi, nem kevés utunkra, hogy még időben megtekinthessük a királyok földjén, azaz az egykori szász földön, a két híres turisztikai látványosságban gazdag, szépen felújított óvárossal rendelkező Segesvárt. Itt a Világörökség részét képező vár falain belül járunk. A zegzugos középkori utcákkal, régi házakkal borított várhegy minden oldaláról díszes tornyok és csipkézett bástyák néznek le a várhegy alatt elterülő városra. Segesvár után a kőhalmi várat tekintjük meg, majd Erdély legnagyobb városának Brassónak az óvárosi részét. Késő este érkezünk a kézdivásárhelyi panzióba.
Szállásunk és ellátásunk kézdivásárhelyi panzióban lesz.

3. nap: A 2 napos gerinctúránk útvonala: Ojtoz hágó – Majláth ponk- Bakót csúcs – Gyepár ponk – Csengő ponk - Nagy Sándor csúcs – Kis Nemere csúcs – Nagy Nemere csúcs - vîrful Farcu Mare (Nagy Farok csúcs) - vîrful Farcu Mic (Kis Farok csúcs) – Úz völgye, melyből első napi szakaszunk a következő: Ojtoz hágó- Majláth ponk- Bakót csúcs - Gyepár ponk - Csengő ponk-Nagy Sándor csúcs
Kora reggel nekiindulunk a két napos gerinctúránknak melynek összhossza 30 km. Első szakaszát egy enyhe, rövid emelkedővel kezdjük. A 820m lévő Ojtoz szállótól kanyargós műúton haladva körülbelül 10 perc alatt érünk fel az Ojtóz-hágóra (866m) mely határt képez a Nemere-hegység és a Berecki-hegység között. Ezen az alacsony nyergen bukik át a híres Nemere szél ("Nem erre, arra fújjál" - mondja a székely), ami télen a Dél-Orosz puszták szibériai hidegét hozza magával. A hágó Bereck felőli részén, egy hajtűkanyarban, a főút bal oldalán terméskőből rakott obeliszk található, a Körültáj nevű hegyoldalban. Az emlékművet a sepsiszentgyörgyi államépítészeti hivatal készíttette a magyarok által rajongva szeretett Erzsébet királyné emlékére. A királyné halálának 100 éves évfordulóján, 1998-ban a berecki Gábor Áron Alapítvány új táblát helyezett el az emlékművön, az első világháborúban eltávolított tábla helyére. Mivel néhány nap után nyoma veszett, 1999-ben magába a kőbe vésték bele Sisi nevét, ami napjainkban is így látható.
Történelmünk során az Ojtoz-patak völgye mindig Erdély egyik legfontosabb kapuja volt. Honfoglaló őseink egy része itt jött be az országba, itt törtek be a török és tatár hadak, 1466-ban itt vezetett hadjáratot Mátyás király Moldovába, 1576-ban Báthori István itt vonult ki Lengyelországba királynak. Gróf Széchenyi István pedig ezen a szoroson át tervezte a vasútvonalat Galacra.
A szoros véres harcok színtere volt az 1848/49-es magyar szabadságharc idején és a két világháború alatt is. 1916-ban itt törtek be a román csapatok, 1944 augusztusában pedig itt harcolt a 24-es határvadász zászlóalj és a székely erődszázad a benyomuló román-szovjet csapatok ellen. Az egykori határvidékre jellemző volt a vámház, a katonai ellenőrző pont és a valódi határ földrajzi elkülönülése.
A vámház Ojtoz településen működött (napjainkban fogadó), a katonai ellenőrző pont Ojtoz és Sósmező között állt, míg Erdély történelmi határa Sósmező keleti végénél húzódott.Még látható annak a drótkötél pályának a maradványai mely segítségével szállították a fát az Ojtóz völgyből a Berecki községbe. Az Ojtóz hágótól indul be a gerinctúra első szakasza. A piros sáv jelzést követve jutunk el az össztáv feléig azaz a Nagy Sándor csúcsig.
Széles ösvény, néhol erdei út vezet keresztül a gerincen. Tisztásokat, lombhullató-, később egyre feljebb érve fenyőerdőket érintünk. Elhaladunk egy több mint hatvan évvel ezelőtti, a II Világháborús Árpád-vonal bunkermaradványai és lövészárkai mellett. Innen körülbelül még fél óra gyaloglással érjük el a Majláth-csúcsot(1046m), melyről csodálatos panoráma nyílik a környező csúcsokra és völgyekre.
Leereszkedve a csúcsról északi irányba haladunk tovább át egy újabb erdőrészen egy forrást érintünk, melynél sok türelemmel megtölthetjük üvegeinket, majd az eddigieknél erősebb emelkedőt mászunk ki a Bakót-csúcsot (1205m). A csúcsról néhány égbe nyúló fa miatt kevésbé lehet jól belátni a környéket nem úgy mint az előzőről, de kissé keletebre található egy kilátó pont, ami plusz látnivalót nyújt a Majláth-ponkhoz képest.
Innen az út a Gyepár-ponkig (1304m) még bő egy óra. A csupasz gerincen haladunk tovább. Indulásunktól számítva körülbelül 3 és fél órája járunk a gerincen, le s fel a csúcsok között haladva, majd ismét az erdőbe betérve lassan megkezdjük az enyhe emelkedő kimászását a Csengő-csúcsra (1398m). Nevét a forrásától nem messze lévő csángó településről kapta, mely azóta kipusztult. Az öregek meghaltak, míg a fiatalok levonulva a hegyről Kovászna megyébe települtek. Az iskola megszünt.Már csak két tanya jelzi a hegyi falu egykori létezésést.
Innen már egyre nehezebben lehet követni a túrista jelzést ami lelassítja haladásunkat.
Lassan újra emelkedőhöz érünk mely a 1435 Marhafő- csúcsra visz bennünket, de elötte még elhaladunk egy esztena mellett melynek környékén ismét a II. Világháború védvonalának jeleit találjuk . A gerinctúránk első napja a Nagy Sándor csúcs lábánál, sátorbontással zárul (1450 m).
Aznapi szálláshelyünk a gerincen, sátrainkban lesz. Étkezés önellátó.
Táv: kb 15 km
Szintkülömbség: fel 770m
Menetidő: 7 óra
Gyalogtúra nehézségi foka:

4. nap: Folytatva túránkat, erdős majd, tarr részen haladva néhol áfonyásba botlunk. Elhagyjuk a piros sáv túrajelzést mely nyugati irányba tér el, és a kelet felől becsatlakozó kék sávon haladunk tovább a Nagy Sándor- csúcsra (1640m). Ettől a csúcstól egészen a Nagy Nemeréig már csak szintben haladunk tovább, kikerülvén a csúcsokat. Elhaladunk egy romjaiba temetkezett hajdan szép időket látott menedékház mellett, majd a Kis Nemere-csúcs mellett, melyet a helyiek Cigány Nemerének vagy szimplán Cigánynak is neveznek majd a Nagy Nemere mellett.
A Nagy Sándor és a Kis Nemere-csúcs legendája a helyiek szerint így szól: Hajdanán kettőjük között boldogtalan szerelem alakult ki, de ennek ellenére semmi nem tudta őket külön választani még a kemény hideg szél sem. Kövé vátozva mai napig is egymás mellett elválaszthatatlanul állnak.
A Nagy Nemerétől, lévén a gerinc legmagasabb csúcsa (1649m), már csak ereszkedünk szinte végig erdőben, melynek folytonosságát csak néhol szakítja meg esztena, vagy kisebb tisztás. Érintjük a Nagy Farok majd Kis Farok csúcsot ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az Úz-völgyére. Az utolsó rész a legnehezebb, ugyanis két óra alatt ereszkedünk 700 m szintkülömbséget. Leérve a gerincről rátérünk az útra, mely átvisz az Úz folyó hídján, hétvégi házak , nyaralók mellett, míg el nem érjük az Úz völgyében lévő a II. világháborús emlékművet.
Aznapi szálláshelyünk a völgyben, sátrainkban lesz. Étkezés önellátó.
Táv: kb. 15 km
Szintkülömbség: 1040m
Menetidő: 7 óra
Gyalogtúra nehézségi foka:

5. nap: Itt találkozunk azokkal a veteránokkal akik részt vettek a II. Világháborúban és az ország keleti határának védelmében. Ünnepség. Megemlékezünk a hazánk sorsát eldöntő ütközetről, amely itt zajlott le a völgyben, innen benyomulva kerülte meg az ellenséges haderő csapatainkat, megkurtítva az országunk határait. Egész napos megemlékezés.
Szállás ugyancsak a völgyben, sátrainkban lesz. Étkezés önellátó.

6. nap: Indulás Úz völgyéből sátrat bontva a korai órában. Rövid pihenőkkel megszakítva mintegy 500 km-t teszünk meg autóbusszal a kárpátaljai Rahóig Máramarossziget - Aknaszlatinai autóbuszos határátkelő érintésével. Vacsora - szállás a rahói Európa panzióban.

7. nap: Ismerkedés Rahóval. Nevét a Tisza egyik jobboldali mellékfolyójáról kapta, 1373 - tól már így említik. A fehér és a fekete Tisza közvetlen a városnál folyik össze, mintha a jobb és a bal pitvara lenne képletesen mely a szivet – Rahót szeli ketté. Mintegy 2000 magyar él itt barátságban a ruténekkel, köztük a szálloda igazgatója is jól beszél magyarul, vendéglős is van aki jól főz magyarosan, s annak is vallja magát. Természetesen elsősorban az itt található bunkerek meglátogatása a cél, megismerni az épen maradt beton építmények szerkezetét, stratégiai jelentőségűk megismerését, hiszen párban építették meg a típusokat, s ahányat látunk mindegyik más és más. A Tiszaborkúti ásványvízforrás kóstolóját nem fogjuk kihagyni (palackot érdemes készletezni). Estére szálláshelyünkre, Rahóra térünk vissza.Szállás és félpanziós ellátás a rahói panzióban.
Gyalogtúra nehézségi foka:

8. nap: Utunk Kőrösmezőre visz - a Huculok fővárosába. A fekete Tisza völgyében lévő mezőváros egykor a Károlyi grófok birtoka volt. Hogy mennyire jellemző rájuk a magyarbarátság, a múlt bizonyítja. A Rákóczi szabadságharc kuruc seregébe külön hucul csapat indult Ivan Pintye vezetésével. Ezen a gyönyörü vidéken is élnek magyarok. A Sztrukovszka fatemplomot fogjuk meglátogatni, egy függő hídon („Asszonyvallató”) ügyeskedjük át magunkat. Szent István királyunk bőrre festett arcképét csodálhatjuk meg egy templomi zászlón. Fél órás gyaloglás után a vasúti hídtól elérjük a szovjet emlékművet, mely a vörös hadsereg második világháborús áldozatainak állít emléket. Az itt található bunkermaradványok a tanúi, miért is nem sikerült itt sem betörni a kárpátaljai területre. Estére ismét Rahó lesz a szállásunk.
Gyalogtúra nehézségi foka:

9. nap: Reggel elbúcsúzunk Rahótól, utunk a Szinevéri tóhoz visz. A gyönyörű tengerszemet is megnézzük természetesen, mely1000 m.tsz. magasságában található, de a Fausztató Múzeumot sem hagyjuk ki, hiszen a só útján egészen Titelig innen vezet az út.(Egykor az Aknaszlatinai sóbányából nagy kockákban kitermelt és értékesítési,egyben fizető eszközként is használt sót a fatutajon úsztatták le. A sót és a haszonfából összeállított ,majd a célnál darabjaira bontott farönköket így juttatták el a célig. A múzeum anyaga részletesen bemutatja ezt a folyamatot arhív képanyagokkal szemléltetve és a még meglévő eszközöket Igaz autóbuszunk elrobog majd az Árpád vonal egyik bunkere mellett (csicsás tábla hirdeti ukránul) de csak visszafelé nézzük meg, pár építménnyel beljebb. A Sipot vízesés 10 km-re Volóc előtt, csodás látványt nyújt majd. A Szinevéri tó és a Sipot vízesésért csekélyke összeget kell fizetni. Szállásunk és félpanziós ellátásunk Volócon, panzióban lesz.
Gyalogtúra nehézségi foka:

10. nap: Volócról Felsőgerebenbe visz az utunk. A Maginot típusú bunker itt található, később már ilyen nagyot nem építettek. Fa lépcsőn megyünk le a hegy gyomrába, megidézve a határvadász őseinket. Talán azt mondanák, lám építettünk, védtünk egy olyan védelmi rendszert, amit nem tudtak bevenni hosszú harcok árán sem, csak megkerülni. A bunkerhálózat bejárása után ismét Volócon lesz a szállás.
Gyalogtúra nehézségi foka:

11. nap: Utunk az Uzsoki hágóig visz el. Pár órát töltünk el a hágón. Itt befejezzük missziónkat, elindulunk haza a Csap- Záhonyi határátkelőn Budapestig. Érkezés Budapestre, a Hősök terére a késő délutáni órákra.

A „Fogarasok” kis vállalkozás a nagy utazási irodák mellett. Épp ezért igyekszik a leginkább.